Haragcseppek

Valami fojtó szorongás
előz meg minden vihart.
Megtelik lassan a pohár,
minden csepp kicsit kavar,
de az utolsó kelt zavart...

Sokszor nagyokat nyelsz,
holott ott kellene tombolni,
a tövis mélyül a szívedben,
csak csendben lehet sírni,
A türelem apróságtól foszlik...

Mikor elül a váratlan vihar,
mered rád az üres pohár:
fáradtan fed be a bánat,
lelked mélyén a táj sivár,
vágyad egy nagyobb pohár...

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.