Játszanék neked

Szívem dallamát lejátszanám neked,
Ha tudnék kezelni bármilyen hangszert.
Leülnék egy zongorához, s a billentyűkkel
Elmesélném, ha rád gondolok, mit érzek.

Egyik billentyű csak szívem heves dobogását mutatná,
S több másik, ahogy a pillangók repkednek bent fel s alá.
Lelkem hangodra tündérszárnyak csilingelésével felel,
Vágyvillámok cikáznak bennem minden érintéseddel.

Hálával gondolok rád, amikor csak eszembe jutsz,
Várom a pillanatot, mikor újra testemhez simulsz.
Ezt az érzést is hozzáteszem dallamként az egészhez,
Úgy hangzik, mint a csendes tavaszi eső. Feléleszt.

Játszanám gitáron, mikor testünk vágyban úszik,
Adok és kapok, s halk sóhajaink közben a vér izzik.
S mikor ölelésünkben lassan elérjük az igazi békét,
A húrok is lágyan pendülnek, lezárni e rész végét.

Játszanék dobon, pörögnének kezemben az ütők,
Ez adná az ütemet a dalnak, ha magánnyal küzdök.
S az édes hangon szóló szaxofon lágy-erős hangjai
Mutatják a hullámvasutam: hol sírni kell, hol nevetni.

Jobb lenne veled zenélnem, nélküled szomorú a dallam,
Nem tudok mindenen játszani, elhalkul folyton a szólam.
Énekelni sem mindig megy, elszorul a szívem s a torkom,
Reménnyel telt szálló lelkem néha csak a földön vonszolom.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.