Nagymamám háza

Nagymamám háza volt a csodák palotája, kis patak mellett csendben állva.
Kicsiny kis ablakán a napsugár játszik,
szívembe melegség költözik.

A kőkerítés melletti kiskapun belépve
kör alakú tündérkert ontja rózsák illatát,
s mint balzsamírként balzsamozza lelked darabját.

A kert szélén szilvafák tenyérnyi szilváival mosolyognak rád,
nagyi már a gangon vár rám:
Gyere be, gyermekem, egyél egy falatkát!

Konyhája nem kicsi, de minden rendezett,
sorban, rendben állnak a konyha kincsei.
Edények csillognak, kis szemek ragyognak,
nudli, derelye, hasam telik vele.

Ezernyi íz, finomak, pihenni is lehet.
Ablak alatt a karosláda erre jó lehet.
Bent a szobában is vár az otthon melege,
nagyim nagykendőjében betakarózva jó.

Jó éjt, puszit nyom homlokomra,
kinézek az ablakon, a patak vizében fürdik a hold,
aludj el, gyermekem, a holnap már bujdokol.
Drága nagyim, sosem feledlek,
kár, hogy nem láthatod felnőtt gyermeked.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.