Otthonom

Sarolta

Mesebeli házikó sűrű erdő közepén,
ott várlak majd egyszer a természet lágy ölén.
Ablakában piros muskátlik virulnak,
színes rózsabokrok lágyan hajladoznak.

Otthonom a szívem, szeretet a lelkem,
távol a világ zajától vár majd a csendem.
Itt megnyugodhatsz, itt ellazulhatsz,
ha akarsz, elmész, ha akarsz, maradhatsz.

Madárcsicsergéstől visszhangzik az erdő,
nekünk mesél, nekünk suttog, énekel a Teremtő.
Sokszor álmodozom az édes otthonról,
ha lágy szellő simogat, üzen a távolból.

Otthon, édes otthon, ha egyszer rám találsz,
tudni fogom, hogy mindig, örökre visszavársz.
Nem vágyom én másra, örök szeretetre,
mesébe illő, mézédes életre.