Életem dallama

Ablaknál áll egy régi gramofon,
lemeze mint ég narancs alkonya,
sercegve forog, egyre csak forog,
mintha az időnek lenne a hangja.

Gyertya ég,
lángja apró karmester,
árnyékokat vezényel a falon,
és a kották megsárgult lapokon
suttogni kezdenek.

Oly titokzatos dallam ez,
mely betölti egész lelkemet,
gyermekkori játékokat idéz meg,
első búcsúkat, kimondatlan neveket,
várakozást egy ablak alatt,
titkos helyeken lopott csókokat.

Ez a dallam tud mindent rólam,
tudja, mikor szerettem s csalódtam,
élet vizén miként hánykolódtam.
Egy refrénben ott lapul nevetésem,
egy elnyújtott hangban az is ott van,
mit kimondani sohasem mertem.

A lemez forog,
megidézi az éveket,
sodor magával át az életen,
mint folyó, melynek minden
hullámára emlékezem.

Ha végére ér a lemez s elhallgat,
tű megcsikordul a dallam végén.
Megőrzöd-e majd a régi kottákat?
Elsuttogják neked ki is voltam én.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.