Várok, csak várok

Bandics Zsuzsanna

Bandics Zsuzsanna: Várok, csak várok című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában
Mindig várok valamire,
Hol a téli havas tájra,
Hol a tavasz jöttére.
Majd a meleg nyárra.

Végül a színes, őszi erdőre.
De várok egy jó szóra, nem kioktatóra.
Egy meleg ölelésre, több időre.
Egy finom ebédre,

Egy jó fürdésre, valahol a Karib-térségben.
Mindig van, amire várok.
Ez már így lesz életem végéig.
Csak azt várom, hogy amit szeretnék, az

Valóra is váljon.
Legyen béke, hogy unokáim
Boldogan élhessenek,
Hazájukban otthonra leljenek.

Ne kelljen elmenniük a világ végére, hogy
Tisztességesen megéljenek.
Várok a hazám erejére,
Egy jobb jövő reményében.

Amiből talán még én is kaphatok
Egy morzsányi falatot.
Mindig várok valamire és valakire,
Aki ajtót nyit a házamba, és

Megkérdezi, hogy mire vágyok,
Majd azt feleli: én teljesítem
Erőmhöz mérten.
Most is várok valamire.

Csak várok, várok szüntelen!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!


További hasonló versek az Élet témájú versek közül:
2026-04-23 11:26 Kollár Kornélia💠: Örüljünk!
2025-12-06 00:27 Kimmel Gábor: Sui Intellectus
2025-11-15 15:14 Rose Logan: Vak Világ
2025-11-19 15:01 ENIKO BEDO: Merengés