Kávéház

Az asztalon két csésze,
Benne a forró kávé.
Habos is, forró is,
Ez az, amit nagyon szeretek.
A kávéház teraszán ülök,
Lassan a csészém is kiürül.
Várok valakit, aki ideér talán.
9-re hívtam, de már lassan
10 körül jár.
Talán már nem is jön,
Hiába várok rá.
Nem hívom fel, hol lehet
Neki kellett volna,
Tárcsázni engemet.
Ülök még egy darabig,
Majd nyugtázom, hogy
Hiába várom, ő már nem fog
Ideérni.
Így felállok a karosszékből
Otthagyom a kávézó teraszát.
Elindulok a part felé,
A Balaton majd megnyugtat.
A víz látványa felderít
Háborgó lelkem hazatér.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.