Az élet szép

Amikor az ember az ötven felé ballag,
Sokszor fáradt már, pihenne, ha tudna.
De még sok a munka, kellenek az évek,
Egyszer talán ő is nyugodtabban élhet.

Elképzeli, milyen jó nyugdíjasnak lenni.
Gondtalanul élik világukat, sétálnak,
Ráérnek, nem hajtja őket a munka.
Eljött végre a nap, ő is nyugdíjas lett.

Oszt és szoroz, talán ebből megélek.
Minden jól megy, minden olyan szuper,
De ahogy telnek a hónapok, évek,
Sorba jönnek a meglepetések.

Egyik nap itt fáj, másik nap amott,
Szédelegsz, elesel, rossz a hangulatod.
Kiesik a fogad, veheted a protkót,
Szemed se a régi, jöhet az okuláré.

Kevés a nyugdíjad, dolgoznod is kéne,
Hogy egy kicsit emberibben élhess.
Szidnak, elveszed más elől a melót,
Maradj otthon, munkába ne osonj.

Reggel felkelsz minden szuper, gondolod,
De az ajtódon egy új probléma kopogott.
Tele a puttonyod, folyik ki belőle gondod.

Új nap, új történet, ne törődj semmivel.
Ugorj bele gyorsan a túracipődbe.
Indul a hegymenet, félúton térded feladja,
Irány a patika, ha hétvége, megyünk a klubba.

Jöhet a tánc a móka, fene se bánja,
holnap egész nap fekhetünk az ágyba
Jaj nekünk, ha akkor megyünk a boltba
Mikor egy-két fiatalnak sok a dolga.

Hátunk mögött halljuk hé nyuggerek,
Nem tudnátok máskor jönni, sietek.
Meg még nyugdíjemelést is kaptok,
nekünk évek óta semmi sem jutott.

Hej ifjúság, hogy is gondolod,
Mindig friss leszel bírod a melót.
Negyven-ötven évet, ha majd ledolgozol,
Tedd le a lantot, élvezzél minden napot.

Addig is kívánok ifjúnak és vénnek,
Sok boldog évet, erőt egészséget.
És mindig legyen meg a tisztelet
a kivételnek!

Hozzászólások (2 darab)