Akarjunk élni!

Kollár Kornélia

Kollár Kornélia: Akarjunk élni! című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában
Sokszor járok sétálni,
A természetet csodálni.
Rendkívül hamar elszomorodok,
Ha egy kivágott fát látok.

Minden mi Isten teremtménye,
Arra szükségünk lehet,
Nem véletlenül teremtetett,
Ez a fa is vajon mit véthetett?

Megállok, csodálom és sajnálom.
Isten útjai kifürkészhetetlenek,
Ez a fa is új rügyet vert,
Nem is rügy ez, hanem egy új élet.

Makacs teremtés ez a fa,
Szinte elpusztíthatatlan.
Hiába, hogy kivágták,
Egy új élet napvilágot lát.

Csodás dolog ez a természet,
Minden áron előre megy.
Makacs kitartása inspirál,
Hatalmas benne az élni akarás.

Néhány ember vehetne róla példát,
Főleg ki az életét eldobni kíván.
Az élni akarás csodálatos,
Törekedjünk emberek mi is erre most!

Mindenkinek legyen célja,
Hogy elpusztíthatatlanul bírja.
Az élet mindig nehéz lesz,
Felvenni a kesztyűt ne legyünk rest!

Mutassuk meg mi is,
Akárcsak a fa,
Az ember is talpon marad,
Még ha az élet meg is marja.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!


További hasonló versek a Természet témájú versek közül:
2026-04-25 23:34 Mihály Edit💠: Ég és Föld között
2026-04-20 20:09 Napsugár: Fák sóhaja
2025-12-19 10:52 Gani Zsuzsa: Ősz csodái
2026-04-22 07:01 Gyólay Karolina💠: A víz ereje