Lépésről lépésre

András Komondi

Csak szépen, egyik a másik után,
úgy a napok, mint a lábam,
és végre felfelé indultam el,
ó, ezt milyen régen vártam!

Kis lépés az embernek,
ami nagy lépés nekem,
főleg, hogy egyre közelebb vagy,
nem a távolban lát már szemem.

Virág nyílik az út két oldalán,
rózsasziromból vörös szőnyeg,
a nótába a szél is belefúj,
azt dalolja: szép napok jőnek.

Egyszerűbb lett így a világ,
lépésről lépésre feléd menni,
hadd sírjon az égi zenekar,
esőcsepp nélkül nem lehet élvezni.

Még a nap is gyorsan kisüt,
minden úgy lett, ahogy kellett,
átbújunk a szivárvány alatt,
és lépkedünk egymás mellett.

Még mindig szól az égi zenekar:
hogy lesz a mennydörgésből szerenád?
Ne bántson a langy, tavaszi szél inkább,
fújjon virágszirmot reád!