Kinyitom a boldogság ajtaját, mely oly régóta váratja magát, a kulcsot sokáig kerestem, azt hittem, örökre elveszítettem.Tovább olvasom…
Ma nem léptem túl önmagamon, itt maradtam, ahol vagyok. A pillanat nem sietett, megengedte, hogy benne legyek.Tovább olvasom…
Harmadik harmadában élem az életem. Én azt hittem, hogy a létezés az végtelen. Most itt vagyok, majd ott leszek!Nem! Az nem lehet, hogy minden földiTovább olvasom…
Kézben fogom a hiányt a kirakósom szélén egy apró, furcsa forma, életem egy darabja.Tovább olvasom…
Ma nem siettem el a pillanatot, hagytam, hogy megtörténjen. A csend nem volt üres, csak tágas.Tovább olvasom…
Felértem a hegy csúcsára, hegytetőn köszönt a csend, mintha ő is engem várna, s kérdezné miért voltam lent.Tovább olvasom…
Még fagyos a Föld tenyere, de te már kibújtál belőle. Apró fehér jel, hogy nem hiába volt a tél.Tovább olvasom…
Távoli vidékről…, Oly messziről jöttem, El is estem sokszor, S vihar dúlt köröttem.Tovább olvasom…