Néha kell...

Aurora Amelia Joplin

Rétegek mosolyognak egymásra –
málna piroslik krémfelhők között,
pisztácia zöldje halkan nevet,
csokoládé csorog, lassan, fényesen.

A tetején habcsók ring,
méz csillan rajta, mint nyári délután,
a napfény csókja.

Mikor beleharapok,
először öröm születik,
aztán roppanás, majd édes boldogság,
cukor és gyümölcs mosolyog rám.

Az íze meleg ölelés,
szívemen belül kis ünneplés,
boldogság a tányéron,
ez nekem egy vágyálom.

Öröm és kényeztetés.
Apró boldogság kockára vágva.
Néha kell –
a szívemet melegítse fel.