VILÁGJEGY

Szász Zsolt

Látom az érkezőket,
az életre éhezőket.
Magam elé engedem
a szegény vétkezőket.

Lám, eljött az én időm,
elfogyott a sor-előm.
Thanatosz előtt állok,
eltűnnek a bátor álmok?
!? Nem?!...

Nem ötölök, nem hatolok:
örök életet akarok.
Üssél aktámra pecsétet,
mert célom az örök élet.
P. S.

Látod, sakkozó barátom,
egy életem, egy halálom.
Megy ez könnyen neked:
tőled kapok világjegyet.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!


További hasonló versek a Filozofikus témájú versek közül:
2026-04-18 22:01 Aurora Amelia Joplin: A bölcs
2026-01-09 17:18 Kovács Attila💠: Még áll a toll
2025-12-17 14:16 Antal Izsó: Menekülés