Lelked, ha fázik, gyújts tüzet, s takarozz be jól szűzi fehér gyolcsba. S mert kell majd egyszer mégis oltalom: „Fogadd, fogadd el, kérlek, a karom."Tovább olvasom…
Mikor majd nem számít már semmi... A mindenek felett, eddig a legfontosabb, a mélabús közömbösségbe belezuhan. Csak legyintek majd, nem is a kezemmel,Tovább olvasom…
Jön a viharos szél, borzolja tollaimat. S én szárnyam szegettem várok, fejem magam alá hajtva didergek. A fadeszkák alattam csak reszketnek.Tovább olvasom…
Mikor unod meg rabló életmódod? Hagyd abba, mert senki nem szeret.Tovább olvasom…
Egyeseknek Madonna vagyok, másoknak a pokol angyala. Gyakran azon eltűnődöm, lehet, senkinek sincs igaza.Tovább olvasom…
Fekete kendőm takarja fátyol Napod. Sötét árnyak közt vezet hozzád édeskés illatod.Tovább olvasom…
Végesen suttog a csend. Hullámzik bennem a rend. Húz le a szédítő Mélység: nehezék a lelkem – árnyék.Tovább olvasom…
Hiba lennék az isteni gépezetben? Ez egy ilyen végzetes nap: fecnikre tépkedem lelkem véget sosem érő körkérdésekben.Tovább olvasom…