Karácsonyi rege
Szász Zsolt
Hó hull az éjben, láss fehér csodát,
A szél meséli múltak dallamát.
Fény gyúl a csendben, mindenki békére lel,
A szív ma újra hinni kezd, lángja nem alszik el.
Gyertyák lobognak, halk imánk ihlet,
Az ünnep fénye átmelegít minket.
Hatalmában tart a vegytiszta szeretet,
Hogy jobb világot építsünk veletek.
Apró csengők szólnak fenn az égen,
Csillag ragyog a téli mindenségben.
Útmutatóként hívja a szívet,
Hogy jót tegyünk, míg tart az ünnep.
S ha véget ér majd a karácsonyi álom,
A fényt ne hagyd el, őrizd a csodalángot,
Hadd érje el e fény az egész nagyvilágot.
A szél meséli múltak dallamát.
Fény gyúl a csendben, mindenki békére lel,
A szív ma újra hinni kezd, lángja nem alszik el.
Gyertyák lobognak, halk imánk ihlet,
Az ünnep fénye átmelegít minket.
Hatalmában tart a vegytiszta szeretet,
Hogy jobb világot építsünk veletek.
Apró csengők szólnak fenn az égen,
Csillag ragyog a téli mindenségben.
Útmutatóként hívja a szívet,
Hogy jót tegyünk, míg tart az ünnep.
S ha véget ér majd a karácsonyi álom,
A fényt ne hagyd el, őrizd a csodalángot,
Hadd érje el e fény az egész nagyvilágot.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!
További hasonló versek a Karácsony témájú versek közül: