Mi lett volna, ha...

Kollár Kornélia

Elgondolkodtat a gondolat maga,
Mi lett volna, ha…
Ha életben maradtál volna,
S a történeted folytatódna…

Vajon szenvedésed fokozódott volna?
Betegséged elhatalmasodott volna?
Kellene orvosi segítség?
Vagy otthon maradhattál volna még?

Aminap autóztam,
S gondolataimmal játszadoztam…
Milyen jó lenne,
Ha édesapám még körünkben lenne.

Egy pillanatig láttam vidáman,
Körülvéve unokákkal,
Aztán a másik pillanatban könnyektől áztatva,
Szomorúan szenvedni.

Önző gondolataim elhatalmasodtak,
Csak magamra gondoltam abban a pillanatban.
Nem szabad két kézzel ragaszkodni,
Ha ő már az életét nem akarta folytatni.

Úgyhogy a gondolataimmal karöltve
Visszazökkentem a jelenbe.
Abba a helyzetbe kerültem, amiben eddig voltam,
Hagynom kell békében nyugodni ott, ahol most van.