Nem az fáj
Kollár Kornélia
Nem az fáj, hogy nincs itt,
Az fáj, hogy mindenhol ott van.
Még sincs igazán sehol,
Minden üres lett, csend honol.
Miután elment, mindig éreztem,
A jelenlétét egész erősen.
Egy ideje viszont csend honol…
Várok rá, de nincs sehol.
Megszűntek a furcsa hangok,
Zörgések miket neki tulajdonítok.
Az éjszakai ébredések, hátha látom,
de sajnos álmot is alig látok.
Ami maradt, az a csend,
Az emlékek mélyen bent.
A szeretet, amit egész életemben kaptam,
Tudom látsz még, ha magam is maradtam.
Az fáj, hogy mindenhol ott van.
Még sincs igazán sehol,
Minden üres lett, csend honol.
Miután elment, mindig éreztem,
A jelenlétét egész erősen.
Egy ideje viszont csend honol…
Várok rá, de nincs sehol.
Megszűntek a furcsa hangok,
Zörgések miket neki tulajdonítok.
Az éjszakai ébredések, hátha látom,
de sajnos álmot is alig látok.
Ami maradt, az a csend,
Az emlékek mélyen bent.
A szeretet, amit egész életemben kaptam,
Tudom látsz még, ha magam is maradtam.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!
További hasonló versek a Gyász témájú versek közül: