Hegytetőn

Felértem a hegy csúcsára,
hegytetőn köszönt a csend,
mintha ő is engem várna,
s kérdezné miért voltam lent.

Itt most minden békésen figyel,
a napfény a hegytetőkön még kérdőn néz reám,
de simogatja sugarával arcom,
s én mosolyogva kacsintok vissza reá.

Megállok, megpihenek,
ebben a percben még vele leszek,
frissen átölelem a világ tetejét,
s az utam újult erővel szárnyra kap,
ha halkan susog a szél.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.