Álmatlan gondolatok

Itt az este,
A Nap hálósipkáját a fejére tette,
Teret adott a Holdnak,
Most ő keringőzik a csillagokkal.

Gyönyörű jelenet,
Minden este végignézem.
Ez az éji nász az előadás,
Minden álmatlan éjszakán.

Rettegek, ha a nap lepereg,
Este megtámad és bekebelez,
Széttépve marcangol,
A legbenső gondolatforgatagom.

Mit nappal nem lehet,
Annak az éj teret enged.
Elvisznek a rengetegbe,
Lerántanak a legmélyebb mederbe.

Húznak, vonnak, tépnek, marnak.
Ezer sebből vérzik ilyenkor az agyam.
Mint egy lidércnyomás,
Összecsíp és elás.

Mikor hajnalodik,
A Nap sipkája is elkopik,
Nyugovóra tér a Hold,
Kitisztul az égbolt.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.