Tavasz hívogató

Brettnerné Ónadi Krisztina

Bátyja után a tavasz szökellve szalad.
Közel az én időm. Várnak a madarak.
Várnak a fák, vár a földben a mag.

Lépte nyomán nyílik a hóvirág.
Rajta zöld szoknya, fehér palást.
Fogadja fentről a napsugár-simogatást.

Bokor alól rigó szalad...
Nem egyedül... nyomában párja halad.
Fentről mosolyogva nézi a Nap.

Előbújik néhány bátor bogár...
Itt vagy, tavasz? Úgy vártalak már.
Legyen kitárva újra a szárny.

Egyre korábban, hogy a hajnal hasad,
S hosszabban járja útját a Nap.
Én meg élvezem, ahogy kedvesen megsimogat.

Duzzad a rügy. S a Jelre vár.
Itt az idő? Induljak már?
Mikor lesz megint zöld a határ?

Hamarosan... Minden arra halad.
Ha fúj is a szél, de süssön a Nap!
Kérlek, vissza ne fordulj! Jöjj hát, Tavasz!