Révült perc

Messzeringó gyerekkorom emléke,
Lelkemnek gyönyörű szép ékessége.
Akkortájt gyermeteg álmaimban járva,
Nem volt a világ oly fagyos és árva.

Lassú felhők alatt pihent az élet,
Nem mocskolt be minket semmi földi vétek,
Csillagok fényéből szőttünk tiszta álmokat,
S nem ismertünk még súlyos láncokat.

Végtelen rónán szaladtunk az égig,
Álmaink kísértek utunkon végig,
Virágos réteket dallamok szántották,
Társaink lelkét boldogság járta át.

De régmúlt idők messzire lebbentek,
S a fénylő szirmok is mind leperegtek,
Maradt a csend, s a rét virágos illata,
Melyet nem téphet szét az idő vasfoga.

Hozzászólások (2 darab)