A gólya visszatér – fehérbe öltözött remény, szárnyán ring a tegnap, s szíve a fészkében dobban. Kémények fölé hajol, mint régi, hű barát, megszólítja bennünk az otthon dallamát.Tovább olvasom…
Húsvét volt és gyerek voltam Hosszú barna hajamba szalagot fontam Szép ruhámban legszebb voltam Kiskosaram magamhoz fontam.Tovább olvasom…
Arcokra sokadszor rákövül a tartózkodó közöny, melyet önző-féltett magányunk szándékos börtönébe bezárunk;Tovább olvasom…
A föld hasadt szélén kicsi szív, rejtett csodája a tavasznak, első leheletével szirmot bontva, ibolya virág régmúlt napról suttogva.Tovább olvasom…
Apró kezem markolta a magot, szívem a tyúkok közt ritmust dobogott. Fehér és barna tollú kis sereg, szaladt felém, hogy reggelit vegyenek.Tovább olvasom…
Messzeringó gyerekkorom emléke, Lelkemnek gyönyörű szép ékessége. Akkortájt gyermeteg álmaimban járva, Nem volt a világ oly fagyos és árva.Tovább olvasom…
Amikor új iskolába kerültem, nem én voltam az egyetlen, idegenként össze is verődtünk, padtársak és barátnők lettünk.Tovább olvasom…
Régi iskolapadon nyomokban rekedt a múlt. Volt sok diák táskájában némi harapnivaló.Tovább olvasom…