Szerelemre még vágyó nő

Egykori lángból nem maradt, csak a füst,
mind kialudtak a tábortüzek,
hajad eredeti színéből ezüst,
lassan teljesen belep a szürkület.

Az idő kereke egyre csak forog,
szerelmes szó elszállt, ma már hallgat,
még a tűz titkon a lelkedben lobog,
de már nem vagy alanya bókszavaknak.

Lesed, maradt-e neked szép zsarátnok,
ám magánnyal találod magad szemközt,
szeretve szeretnél lenni, de leég.

Szerelemre áhítozni átok?
Kimondatlan kérdések egymás közt,
ölelés helyére kúszó szürkeség.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.