Az Egyetlen!

Rábai Gabriella

Kis virágnak mosolya a napsugár,
éltető eső frissíti bájos kis arcát,
bölcsője ring a nyári reggel harmatán.

Nekem Te vagy Édesanyám,
aki csak magamért szeret,
aki óvott... ha kellett, ápolt engemet!
Neked mindent elhittem!
Megnyugvást Tőled reméltem.

Mosolyod útja arcomon szalad tovább,
büszkén hordozom és adom tovább,
a szemed tüzéből lobbanó lángocskát.

...Ha majd a Napkorong a Földgolyóval
az utolsó táncot járja,
az özönvíz az örök földdel összemos,
eggyé gyúr megint,
szeretném, ha akkor is Tőled fogannék,
a Te méhedben simulnék,
a Testvéred lehetnék!