Elringató alkonyon

Rábai Gabriella

Bíborszínnel búcsúzik
az este.
Lassan kúszik fel a
fellegekbe.
Fényét az éjszaka ében-
fekete kontyába tűzte.

Ez a nap is elsuhant!
Lassan múlik minden
lélekfájdalom, bántó baj.
Elalszik az édes gyermek-
mosoly, halkul a meseszó
fáradtan, monoton. Picike
öröm pihen kispárnámon.

Egy nap alatt annyi inger
érzés, kétség, vétség,
eltalál, gyanút fog és
megkerül.
Nem csoda, hogy néha
bezár a szív, majd meg-
nyugodva, kipihenve,
mosolyogva megint
virágos ablakot nyit
nekünk.

Fent kigyúltak a csillagok.
Szikrázó égi teríték!
Nyomába se léphet
holmi lenti gyertyafény!
A Hold körbejár égi őrjáratán,
és az éjszakás angyalok
remélem, vigyáznak ránk!

Hozzászólások (2 darab)

Rábai Gabriella (2026.03.18. 20:40)

Boldogsággal köszönöm szépen! 🤗💕🤍💫

Aurora Amelia Joplin (2026.03.18. 20:36)

Nagyon szép versedhez, szeretettel gratulálok!❤️

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!


További hasonló versek a Szeretet témájú versek közül: