Egy anya szíve

Forrás: Múzsák Könyvtára

Már egyre többször fárad el testem,
időnként vissza-visszagondolok
a közel ötven évre, annyi idő telt el
azóta, hogy először anyuka lettem.

Az anyaság szépségét, nehézségét,
csodáját magában hordozza szívem.
Bölcsi, ovi, negyvennégy tanév,
amit közösen éltünk meg mi négyen.

Dobozban féltve őrzöm óvodás rajzaik,
aprócska kezek által készített
anyáknapi ajándékaikat, melyek szívemnek
legféltettebb, kézbe vehető kincsei.

Volt, hogy erőm fogyott, sok volt a feladat,
de menni kellett mindig csak előre, hisz
a gyermekeim életem féltve őrzött kincsei.
Ha fáradt voltam, a mosolyuk erőt adott.

Már a maguk útját járják, máshol élnek,
de a sok szép emlék, mi szívembe lapul,
mindig velem van, ők bármerre járnak.
Boldoggá igazán az tesz, ha ők boldogok.

Sok-sok átvirrasztott éjszaka, könnyek,
melyek csak anyai szívből fakadhatnak.
Az elültetett szereteted szívükben látod,
mely belőled nőtt, belőled fakadt.

Egy anya, ha tudná, átvenné gyermekei
búját, bánatát, élete árán megvédené,
testével betakarná, hogy baja ne essék.
Így lesz ez, amíg anyai szívem dobog.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.