A pórul járt horgászlegény

Kis unokám, aki kora
ifjúságát meghazudva,
értő horgász hírében állt,
gondolt egyet, s estefelé
fogta botját az ebadta,
s anélkül, hogy sejté vala,
mily veszélyes tettbe vágott,
kibérelt a parti őrtől
egy rozoga vén csónakot.
Felkészült a nagy kalandra,
s megesküdött, végrehajtja:
Kifogja az évek óta
vele csúfolódó harcsát,
ki már többször visszaszökött,
magával rántva a horgát,
s dühítve, hogy megint győzött.
Hátizsákját megtöltötte.
Volt abban kukac többféle,
büdös csirkemáj, meg efféle,
mert tudta, hogy azt szereti,
s a sikerért meg kell tenni.
Leszentült a nap nyugaton,
tudta, hogy itt az alkalom!
Beleült a kis csónakba,
beevezett a nagy tóba,
komótosan nekilátott.
Elmondott egy Miatyánkot,
összeszerelte, mit hozott,
bedobta horgát a tóba,
ült és várt a nagy kapásra.
Már a telihold is feljött,
de a gazfickó csak nem jött!
Elkapta az álmosság is,
alig bírta már pilláit,
mikor hirtelen megfeszült
kezében a bot, s ő repült
egyenest a tó vizébe,
annak is a közepébe.
Bezzeg kiment azon nyomban,
szeméből az álom gyorsan,
úszni kezdett a part felé,
csónakját is ott felejté.
Vacsorára tejet ivott,
mit a Riska tehén adott.
Így járt pórul a kis horgász!
Bevált tehát a közmondás:
Halász, vadász, madarász,
üres tarisznyában kotorász.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.