Az ablakból

Szikrázó napsugár pásztázza arcom,
kinyílik szemem, ébredezni kezdek,
szélesre nyitva kitárom ablakom,
kislányom, még sosem láttalak szebbnek.

Ott állsz, mint egy tündérleány a kertben,
karcsú, kecses alakod megbabonáz,
csak nézlek, és gyönyörködöm tebenned,
ahogy meglátom szép szemed mosolyát.

Légies lépteid, szűzies orcád
a virágtengerrel összeolvadva,
lassan elűzi lelkem ködfátyolát,
s megtölti varázzsal egy pillanatra.

Életemben a legszebb ajándék vagy,
mint kezedben e csokor margaréta.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.