FEL HŐ

Brettnerné Ónadi Krisztina

FELszáll a HŐ és felszáll a pára,
S fent fehér csíkokat rajzol a tájra.
Csíkokat, foszlányokat, bodrokat, pamacsokat,
Fehéret, szürkét..., kicsiket, nagyokat.

Hát még, ha a pirkadat, s az alkony is beszáll a játékba!
Újabb színeket fest az égi tájékra.
Rózsaszínt, lilát és narancsosat,
Pirosat, kéket és aranyosat.

De legjobban szereti a nagy fehér gomolyokat,
Azzal játszik a természet varázsosat.

Lesz belőle angyal vagy ördög, nyuszi és saláta,
Kutya és macska, s az egér a barátja,
Vagy épp ki minek látja...

Rajzol szívecskét, virágot, szökőkutat,
Madarat, sárkányt, sugárutat...
Oroszlánt, rókát, törpét és óriásokat...
Nem mondom tovább..., mert sorolhatnám a végtelenségig, amit mutat...

Na de ezt még csak le kell írjam! Birkákat, s bárányokat!!!

Varázslatos ez a kék táj...
Még akkor is mikor szinte fekete...
Nem is csodálom, hogy annyi ember szinte szerelmes bele.