A tavasz hírnöke

A domb mögül játszadozva kukucskál a nap.
A fénysugaraitól elolvad a jégcsap.
Az avarból már hóvirágok kandikálnak.
– Te drága kis élet! Tudd, már annyira várlak!

Szikrázó fehérség felüdíti szívemet,
olyan ez, mint nyáron a hullámzó tengerek.
Ringat, simogat, ölelget, óva dédelget.
– Gyertek mindnyájan! Itt az idei kikelet!

Elhozta nekünk az idei megújulást,
a lelkünknek az örömteli megtisztulást.
Valódi fényességet a torz szürkeségben,
táncoló zöld leveleket szemünk fényében.

Hírt ad a világnak a tavasz közeledtéről,
meneküljön mindenki a rút sötétségből.
Jelzi, hogy tarkává válik a rét s az erdő,
az éledő élet már nem nélkülözendő.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.