Lélegzetem köré falat emelek, Nem kőből, de fényből szőve. A szó, mi bántana, itt elpereg, Hullik a néma, mély időbe.Tovább olvasom…
Kívánok tengert, homokot a talpam alatt, sós szelet hajamba, távoli, lágy partokat.Tovább olvasom…
Ma nem tolom el, ami fáj, nem fedem el zajjal, szóval. Leülök mellé csendesen, és hagyom, hogy meséljen rólam.Tovább olvasom…
Ma nem kívül keresem a fényt, hanem befelé fordulok csendben. A válaszok nem távoliak – ott élnek mélyen bennem.Tovább olvasom…
Hajnali ködpára ölelte át a fákat, szellő futott arra, megsimítva ágaik. Álmosan nyújtózkodtak az ég felé, az első napsugár cirógatta leveleik.Tovább olvasom…
Az asztalon két csésze, Benne a forró kávé. Habos is, forró is, Ez az, amit nagyon szeretek.Tovább olvasom…
A Föld szíve halkan dobog, békés tüzek szikrái tűnnek, kereshetnél kicsike csodákat, hogy rátaláljál, tárd ki szíved,Tovább olvasom…
Mikor elcsendesül minden, és a nap már nem kérdez tovább, a lelked lassan visszatér Oda, hol nincs többé határ.Tovább olvasom…