Szürke

Szürke a szívem – kikopott a vörös,
Nem látom a színeket, a levegő ködös.
Minden szürke, szememben sűrű hályog,
Szürke a liba is, fehérségért gágog.

Lábamon viszér csordogál, mint patak,
Szürkék az ereim, akár az öreg falak.
Körülöttem csak egy szürke alak,
Szürke aura ég, múlatlan a harag.

Fémszagú valóság, hideg hazugság,
Íztelen szavak, szürkülő fáradtság.
Elnyom a szürke, érintetlen színek,
Hinnék a szivárványnak – de most már minek?

Ha elsüllyed némán a rozsdás ladik,
Szürke víz alatt csendben alszik.
Fekete és fehér szülte szürke,
Léleknek meggyötört, repedt tükre,

Kívül sokszor nem is látszik,
hogy e vízben a szív magányban fázik.
Csak szürke ködben játszik,
a repedésekbe mélyen belemászik.

Hozzászólások (5 darab)