Arabrab

Anyám szajha volt, apám rab.
E frigyből lettem én: Arabrab.
Arabrab – Barbara.

Szegénység ellen a szesszel;
Lám: pusztul az élet ezerszer meg egyszer.
Mostoha volt velem az élet,
Mégis még mindig gazdag a lélek.

Más lettem.
Eltemettem.
Felejtettem.
Elvetettem.

Szesszel a szegénység ellen;
Lám: pusztul a gyermek lelke.
Identitása válságba kerül,
Fáj neki, hogy léte elmerül.

Lehetek más.
Eltemethetem.
Felejthetem.
Elvethetem.

Süllyedtem, mint hulla a tengerben,
Nehézsorsú cigánylány a szégyenben.
Létem felelőtlen fellege,
Életem utolsó lehelete;

Megtettem.
Elengedtem.
Eltemettem.
Elfelejtettem.

S bár szajha volt az anyám, apám meg rab;
Az én nevem többé nem Arabrab;
Barbara!

Szesz ellen gyávaságom letettem,
Bennem az űrt messze temettem!
Hálát adok az égnek – függő nem lettem!
Gazdag a lelkem mivoltja,
Szívemnek csillagos égboltja.

Megtehetem.
Elengedhetem.
Eltemethetem.
Elfelejthetem.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.