Uram, nem lázadok

Két kezembe hajtom fejemet ó, jó Uram!
Elsírom fájdalmam,
mely lelkemben fészkel.
Gyöngyöző homlokomat, melyen
mélyen árkot vert az idő,
az ég felé emelem, s hozzád fohászkodom!
Ne engedd el kezem, ne váljak prédája a hitetlenségnek, mely nap mint nap egyre gyakrabban rombol,
s felemészt.
Hiába szorítom görcsösen rózsafüzérem,
hiába mormolom imámat,
vigaszt nem találok, hiába esdeklem.
Furdal a lelkiismeret, mert megingott
a hitem,
„ De ne figyelmezz szavamra, ha nem tetszik neked!”
Lehajtom fejem, és elfogadom rám szánt büntetésed.
Kérlek, Uram! Töltsd meg elmémet a te igazságoddal,
s ne engedd, hogy magamra maradjak lelki fájdalmammal!

Idézet: József Attila, Csöndes estéli zsoltár

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.