Folyó partján erdő szélén áll egy kis ház rajta kémény, körülötte csend és béke, megtaláltam menedékem.Tovább olvasom…
Látható. Iszamos köd dereng mindenütt. Hajnalok tág, egykedvű ege tejmasszákban ázik, mint tollpihe. Fekete, csontmarkolatú tőrként állva dideregnek a fázékony fák advent előtt. Hegyek torok-karéján, mint megannyi megolvadtTovább olvasom…
Fák alatt régi az út, rajta lassan lép a múlt, ég kíséri csendesen, lemenő Nap fényében.Tovább olvasom…
Hosszú-hosszú évek kitartó munkája, felépítettem puzzle darabjaiból életem. Család, gyerekek, unokák, mind-mind megadtad nekem, drága Istenem.Tovább olvasom…
Kérlek játszd újra el nekem, lelked húrjain azt a dalt, amit azon a szerelmes éjen, szíved szívemnek játszott.Tovább olvasom…
Foltos, lila lepel borította be az eget, puha szellő rajzolt bele halovány fényeket. Közöttük szűziesen fehér felhők lebegtek, olyan érzet született meg, rajtuk fekszem veled.Tovább olvasom…
Szívében bajjóslatúan dobol, rág a határtalan kiszolgáltatottság. Ki már végleg magára marad, annak nem lehet már sem ideje,Tovább olvasom…
Hiányzik már nagyon az egykorú, őszintének mondott barátság biztonság egésze. A romantika óvó, alkony-dús menedéke, mozdulatok koreográfia-kecsessége,Tovább olvasom…