Gyakorta az életemet elkölteném esti frissességben, alkonyatban. A csöndet dallammal tölteném álmos, nyugodt kis hangulatban.Tovább olvasom…
Szemem alatt holdfényből hullt gyöngysor ragyog, arcomra fáradt este ezüst jelet rakott. Ajkamra zárt fájdalom kék folyóként kanyarog, szívemben halk tél virágzik, dérszirmot hagyott.Tovább olvasom…
Fényed lennék Én a sötét éjszakában, Nappal fürödnél tündöklő napsugárban. Fényed lennék az éj kék selyemszőnyegén, Csillagként ragyognék álmodnak egén.Tovább olvasom…
elpilledt a Nap a horizontra hajtotta fejét csendességet sugall az embernek csillapodjanak, mára lezárt a hajszaTovább olvasom…
A Nap már eltűnik a csendes fészkében, alszik nemsokára a horizont mögött. A táj megmártózik a titkok tavában, vöröslő fénycsóvák között. Az elföldelt emlékek az égre mászó Hold tükrében újra előtörnek,Tovább olvasom…
A csend mögött sokszor ott a néma kiáltás, A csend mögött a vitából való kiszállás. A csend mögött sokszor íratlan szavak sírnak, A csend mögött a hangok nagy jelentőséggel bírnak.Tovább olvasom…
Az út szélén őrként álló, az erős szélben siránkozó, hajladozó fákon, nagy sötét foltok, fenyegető árnyak a félhomályban, éjsötét fekete varjak gubbasztanak,Tovább olvasom…
Emlékeim tornácán üldögélek, néhány pillanat integet, majd némán elköszön, Lehulló rózsaszirmok siratják, a parkban tán meg sem történt csóközönt.Tovább olvasom…