Tűr az ember, míg bírja a lelke. Addig tűr, míg a pohár nem lesz tele. Tűr, mert néha tűrni muszáj, Akkor is ha szíve túlságosan fáj.Tovább olvasom…
Tükrömben magam nézem, Vajon mit akar mutatni a tükörképem. Tudom, sok hibám nyomja szívem. Tudom, nem hiábavaló volt minden.Tovább olvasom…
Kimért léptekkel, mosolyogva közeledik felém, a tökély látszatát mutatva. Mélyen egymás szemébe nézünk, s tudjuk, az övé egy álarc, mit másokkal láttatni akar.Tovább olvasom…
durva a lelke ocsmány a szája tüzed okád a sarkamban lávaTovább olvasom…
Nem tart féken többé a szövevényes leláncoló béklyó, lelkem szikrázó csírájára találva kifakadva lázadó. Otthon vagyok saját magamban, álmomban, monoton körforgásnak nem robotolok már raboskodva.Tovább olvasom…
Miért is szeretem a feketét... Számomra a legtöbbet megkapott kérdés. A fekete nekem lételemem, A mentsváram, a rejtekhelyem.Tovább olvasom…
Utamra gördülő éles kavicsok, talpamat húsig hasítók, vér sarjad minden lépésnél, bukdácsolok az életem ösvényén.Tovább olvasom…
Elnyújtott, göröngyös utakon jártam, sokszor a kátyú aljában parkoltam. Rémséges képek jöttek sorozatban, én álltam, segítségre vártam magam.Tovább olvasom…