Addig tűr az ember

Tűr az ember, míg bírja a lelke.
Addig tűr, míg a pohár nem lesz tele.
Tűr, mert néha tűrni muszáj,
Akkor is ha szíve túlságosan fáj.

Tűr az ember, míg látja van ennek értelme,
De egy idő után könnyel áztatott két szeme
túlságosan tisztára mossa tekintetét,
Így rájön, hogy ha sokáig tűr, elveszíti önértékelését.

Nem kell a végsőkig tűrni, ha közben elveszünk,
Nem kell minden terhet egyedül cipelnünk.
Nem kell átlépni a tűrés határunkat,
Csak azért, hogy mások kis világára vigyázzunk.

Néha igenis kell, csak magunkra gondolni,
Nem kell másokért mindent feláldozni.
Szemet szemért, fogat fogért – a mondás így tartja.
De az én szívemet nem a rossz akarat hajtja.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.