Mintha közel jönne hozzám, valami szent, áldott dolog, vonzón hívna egy hang, lélek s dallam.Tovább olvasom…
Szerelem sebe ült vállán, cipelte ő – egyedül, árván. A féltve őrzött érintés helye lassan kihűlt benne,Tovább olvasom…
Nem tudtam, mennyire nehéz türelmesen tűrni a változást, mikor tépett idegekkel kell elfogadni a hanyatlást,Tovább olvasom…
Ülök egy padon a semmi közepén, elfáradtam, nem hajt már semmi. Valami hiányzik amiért érdemes élni, ami éltet szilánkokra tört életemben.Tovább olvasom…
Bennrekedt sóhajok súlyos terhe nyomasztja tétova lelkem. Néma szám, zár, lakat, ajtaján súlyos titkoknak.Tovább olvasom…
Egy szikra lángja, szíveket lobbantja. Legyen az csalfa, netán karcos, éles.Tovább olvasom…
Ahol zengi még a tér a régi vágyat, ahol kong az éjben a láncra vert szó. Ott szívemben csönd ül, mint az őszi bánat,Tovább olvasom…
A poéták sorsa oly nehéz, Ha szívüket mély árokba húzza a bánat. Mily keserves, míg hazatalálhat, S egyszer majd párnájukon hálhatTovább olvasom…