Nem tudok létezni láthatón, jelenvalón – csupán láthatatlan. Az elrendezett emberi törvényeket sorozatban megszegőkkel nem alkuszom.Tovább olvasom…
Egy kézfogásban ott van a bizalom, átok ült ebben az egyezségben. Mint kígyó körbefont örökre, kamatos kamat íze a kezemben.Tovább olvasom…
Örömkönnyeket csal szemembe az élet, Tekinteted fürkésző pillantása éget.Tovább olvasom…
Az életünk e Földön, Útvesztő labirintus. Jobbra – balra tévelygünk, A kiutat keressük.Tovább olvasom…
Tartozik nekem még ez a gyötrő életem, egy vággyal, szédítő, mámorító, álmommal. Majd egy nyári lenge, meleg szellő veled hozza, vagy egy zápor, testünket gyengéden simogatva.Tovább olvasom…
Halandókra kiszabott meztelenséggel már mindannyian adósai vagyunk e földi Létnek. Kihasználható, ügyeskedő férgek, vagy – jobban tetszik – jópozífgató vakondokok, akik akkor érezhetik csupán jól s elégedetten önmagukat, ha előbb áldozhatnak prűd, megvesztegethető lehetőségek oltárán; puhány optimista bizakodás azonnal kenterbe veri s rögtön lehúzza a bizakodó reményt. Patikamérlegén már a bizalom is egyre inkább megvesztegethető. Önálló meztelencsiga. Nyúlós-nyalka tapad mindenki hólyagos bőréhez. Akit egyszer már alattomban is megfertőzött a megvesztegethetőségek biztos szele. – Az aljasságot mindenki tudatosan követi el önmaga ellen; dicstelen, beszari tetteivel megássa önző sorsának pokoljáratait.Tovább olvasom…
Szívverésünk nesze fényben oldva él, lombkoronák alatt derű szava kél, lépteink nyomán a délután megáll, idő peremén egy pillanat elszáll.Tovább olvasom…
Hogy az őszinteség ne csak álarc legyen, vesd le azt. Kimondani mindig nehéz teher, tedd le azt.Tovább olvasom…