A sakktábla előtt állok. Fekete és fehér mezők váltják egymást – ahogy a nap és az árnyék az életben.Tovább olvasom…
Minap még ezer színben pompáztak a fák, de ahogy jöttek a hűvös éjszakák, egyre kevesebb színes levél maradt, s van ma már fenn az ágakon.Tovább olvasom…
Kint az ég darabokra szakad, színes zaj hull az utcákra, az idő ünnepli önmagát. Kint a sötétben nevetés fakad,Tovább olvasom…
Új év első napján havazik, számomra ez jel – a hó mindig közel áll hozzám.Tovább olvasom…
Az ajtó sokáig sarkig kitárva, nyitva állt. Aztán jött egy nap, egy csapódás, az ajtó bezárult, és úgy maradt. Sok minden kint maradt.Tovább olvasom…
senki nem mondta, merre van a boldogság – mégis úton vagy *Tovább olvasom…
Besötétedett, a vizes macskakövön elhalkulnak a léptek, valami koppant. Majd megszólal egy lágy dallam. Szívet, lelket simító dal tölti be a teret.Tovább olvasom…
Ülök egyedül a csendben, mégis itt érezlek magam körül, Lélegzetem megszokott hangjaiba az eső éneke vegyül. Az előbb még, mikor az ágyamban az álomból ébredtem, Mellettem feküdtél, s átkaroltál. Ezt is csak képzeltem?Tovább olvasom…