Amikor minden feketébe borul, és a csend hangosabb, mint bármely szó, akkor érzem igazán a hiányod, ahogy bennem visszhangzik: „Apám..” Apám... Ha csak még egyszer foghatnám kezed, azt a dolgos, erős kérges tenyeredet, ami négy fiút nevelt férfivá, egy lányt tanított szeretni, és egy asszony kezét szorította egy életen át.Tovább olvasom…
Csendes szél söpör végig a poros utcán, Gondolataimat, álmaim felkapja, s vele szállnak, S a bennük lévő szerelem és fájdalom, Vérpirosra festi falát minden háznak.Tovább olvasom…
Egy régi, díszes láda áll a szoba közepén, mint elfelejtett mondat a csend peremén. Indák kanyarognak fedelén, s oldalán, mint megfáradt emlékek az idő homlokán.Tovább olvasom…
Arra… gondoltam – boríték helyettTovább olvasom…
A könny úgy születik, mint a fény a felhők peremén, Egy halk rezdülés, mely végigfut az arc szélén. Nem csupán a fájdalom, mely a szem sarkából útra kél, hanem a lélek zenéje, mely szavak nélkül beszél.Tovább olvasom…
A kályha mellett ülve álmodom, s a hideg este lassan rám hajoltan, de ekkor is táncoltam vágyamon, amit nem érthet senki a szobában.Tovább olvasom…
Messzeringó gyerekkorom emléke, Lelkemnek gyönyörű szép ékessége. Akkortájt gyermeteg álmaimban járva, Nem volt a világ oly fagyos és árva.Tovább olvasom…
A remény hajnalban derűt ölt magára, szemében csillag gyúl a csendes határra, lépte nyomán lassan felmelegszik a szív s a tegnap terhe tompul, az új nap hív.Tovább olvasom…