Ha kérhetek, csak annyit kérek: hadd legyek mindig csend – és önmagam.Tovább olvasom…
Harang zúg most a fáradt föld felett, Égbe sírnak halk könyörületek. Múlt ködéből arcok integetnek, A csendbe hullnak elfeledett estek.Tovább olvasom…
A könyvek nekem lassú fények, ablakok egy másik tájra. Nem menekülés — inkább hazatalálás, amikor szétszór a világ zaja.Tovább olvasom…
Fehér köd ül a tájon, nem mond semmit, mégis beszél. Mintha egy halk emlék sétálna a fák között — törékeny, szépséggel.Tovább olvasom…
Fekete-fehér az este, szürkén nyúlik el, a lámpafény hűségesen őrzi a helyet. A vasnak dőlve szívdobogva figyelem, a csendből remény nő ki vagy félelem.Tovább olvasom…
Egy utolsó pillanatban egy apró mozdulatlan amikor senki nem figyel akkor csendben tűnök el.Tovább olvasom…
Az őszi erdő a reggeli órákban csodaszép. Ne sétálj benne, csak egyszerűen nézzél szét! A leveleken még csillog az éjjel harmat cseppje, színeiket szép üdére, élénkebbre festve.Tovább olvasom…
Lágy szellő simít, Lelked halk dallama hív, Csillagok között.Tovább olvasom…