Elfújta a szél a régi nyarat, Üres lett a ház. Már csak ketten vagyunk benne, Mi, az öregek.Tovább olvasom…
Ma nem kértem semmi többet, csak azt, ami most van itt. A csend nem hiány volt bennem, hanem valami, ami megpihent.Tovább olvasom…
Az éj sötét puha bársonya szórja szét apró gyémántjait, csendes szellő lágyan súgja, álljunk meg e pillanatban.Tovább olvasom…
Nem szóltam, Fájdalom gyötört Pedig könnyem Mindent közölt.Tovább olvasom…
Éjszakai bagoly lettem. Egyedül, itt ülök szobámban, szótlan. Künn kuvikol a sötét éjszaka.Tovább olvasom…
Magamra zárom most kapuim A hídon többé nem jöhetsz át. Fekete csend váltja fel bennem a múlt őrjítő szivárvány-zaját.Tovább olvasom…
Még fülemben cseng nevetésed dallama, De a csend ma is úgy beszél, mintha hallana. Felidézem hangod, az emlékek fala rám omlik, A köztünk lévő kötelék bárhogy feszítem, nem bomlik.Tovább olvasom…
Este van. Lassan álomba csomagolom az éjszakát. Hagyom, hogy a ma könnyedén a holnapnak adja át magát. Hallgat a csend. Most nem mesél.Tovább olvasom…