Csendben nyílik az éj kapuja, hol a lélek szabadon szárnyal. Fény és árnyék tánca ringat, hív, szólít az álmok világa.Tovább olvasom…
Keleten vérrel van festve az ég. Férfiak sikolyát sodorja szél. Nincs maradás bús búzakalásznak, Vad emberek csak egyre vadásznak.Tovább olvasom…
Szél fúj, én állok, árny fut, én várok, csend hív, én hallok, út hív, én járok.Tovább olvasom…
Szeretlek december, kedves hónap vagy nekem, amikor a hó lassan betakarja a csendet, a fenyőágak vállán fehér álom pihen, s a csillagok messziről hazakísérnek halkan.Tovább olvasom…
Naplemente, alkonyat rózsa-felhőt bontogat A nagy víz széles árja csendesen medrét járjaTovább olvasom…
Ég Veled – az utolsó gondolat ez volt Tőled. Majd a napfény kihunyt belőled. Lehunytad szemed, megpihent lelked, fáradt tested elmúlt, de az emléked nem vitted.Tovább olvasom…
Felnézek az égre, eme csodálatos égi jelenségre. Minden egyes teleholdnak nagy erőket tulajdonítanak.Tovább olvasom…
Bár csak érintené számat egy korty a mindenkiéből, hogy oltsa szomjam, s a tikkadt bárányokét.Tovább olvasom…