Föld felett réved az ég csendesen, Sóhaját szövi selyemfelhőkben, Bérc tetejéről völgybe hull könnye, Letörli a táj zöld keszkenője.Tovább olvasom…
Hála ring bennem, mint hajnal a dombok fölött, arany szálakkal érkezik hozzám, megsimítja a vállamat.Tovább olvasom…
Csend van bennem, befelé fordulok. Elcsendesedek. Nem szavakkal,Tovább olvasom…
Tréfás kedvvel érkezett Hozott bolondozást is eleget Ma minden csíny kevés Jusson belőle nem kevésTovább olvasom…
FELszáll a HŐ és felszáll a pára, S fent fehér csíkokat rajzol a tájra. Csíkokat, foszlányokat, bodrokat, pamacsokat, Fehéret, szürkét..., kicsiket, nagyokat.Tovább olvasom…
Vöröslő vulkán prüszkölő orma, sötétlő ég csillagait karcolja, mintha maga is fekete eget fújna, az amúgy is zord kartonpapírra,Tovább olvasom…
A fény ma rátok hajol az égből, mint áldott csönd egy templomi zenéből. Szívetek összefonódik, mint két kéz, mely hűséget ígér – szelíden és mélyen.Tovább olvasom…
Ránk omlott az ég, s a szél zokogva lehelt, Folyó mélyén csillag hullt, s megpihent. A tatár vas az alkony szívét tépte, Isten arca némán hullt a mélybe.Tovább olvasom…