Édesanyám kék kardigánját őrzöm már harminchatodik éve. Göcsörtös kezeivel kötögette, álmait és vágyait is beleszőtte.Tovább olvasom…
Csodálatos reggel volt, A világ még nem tombolt, A reggeli nap arany ragyogása látszott, A szél halk suhogása hallatszott.Tovább olvasom…
Csendes szél söpör végig a poros utcán, Gondolataimat, álmaim felkapja, s vele szállnak, S a bennük lévő szerelem és fájdalom, Vérpirosra festi falát minden háznak.Tovább olvasom…
Minden mosolyod új napfényt hozott. Minden szavad dallamot adott. Nem tudtam, mi ez az érzés, de bennem szólt, mint szép reménység.Tovább olvasom…
Szinte vért izzad a hajnal, „körülölel és rád ragyog”, körbefonva madárdallal, s egy hanggal, mi átkarol.Tovább olvasom…
Árnyakban keresve téged, akár egy elveszett kincset, a kanyargó ösvényt követve, a gondolat álmokat kerget.Tovább olvasom…
Görbül a horizont benne a csend honol, létem öledbe temetem, gyengén birtokol. A vöröslő égi nap lassan föld alá bukik, simító lágy öled eközben érzőn elandalít.Tovább olvasom…
Feketében úszott az ég, Hozzád siettem én, Cipőm sarka koppant a kövön, Minden hang a térbe szökött.Tovább olvasom…