Amikor minden feketébe borul, és a csend hangosabb, mint bármely szó, akkor érzem igazán a hiányod, ahogy bennem visszhangzik: „Apám..” Apám... Ha csak még egyszer foghatnám kezed, azt a dolgos, erős kérges tenyeredet, ami négy fiút nevelt férfivá, egy lányt tanított szeretni, és egy asszony kezét szorította egy életen át.Tovább olvasom…
Vasárnap reggel. A vonat visz tovább, az ablakon esőcseppek csillognak, figyelem őket, ahogy lefelé úsznak,Tovább olvasom…
Csendes szél söpör végig a poros utcán, Gondolataimat, álmaim felkapja, s vele szállnak, S a bennük lévő szerelem és fájdalom, Vérpirosra festi falát minden háznak.Tovább olvasom…
Feketében úszott az ég, Hozzád siettem én, Cipőm sarka koppant a kövön, Minden hang a térbe szökött.Tovább olvasom…
Arra… gondoltam – boríték helyettTovább olvasom…
Messzeringó gyerekkorom emléke, Lelkemnek gyönyörű szép ékessége. Akkortájt gyermeteg álmaimban járva, Nem volt a világ oly fagyos és árva.Tovább olvasom…
Hittem neked érintésben, hittem forró csókban, tőled kaptam megértést a kimondott szóban.Tovább olvasom…
Egy rózsaszál, mely valaha életet adott, még a mámoros illatát is éreztem.Tovább olvasom…