A csend fényében...

Feketében úszott az ég,
Hozzád siettem én,
Cipőm sarka koppant a kövön,
Minden hang a térbe szökött.

Halkan kacagtunk; meg ne hallja senki,
Csillagok kacsintottak ránk,
S a játék kockát nyújtották nekem –
Újra élhettem veled a gyermeki szerelmet.

Szemed tűzbe rajzolta fénye,
Érintésed belém égett,
A kockát eldobtam a porba,
S te nem szaladtál utánam.

Lelkem lelkedbe fonódott,
Mára idegen lettem magamnak,
Üvegdarabok csillognak a fényben,
S minden sebem benned tobzódik.

Hangosvers:

Hozzászólások (2 darab)