Oly rejtelmesnek tűnik-e világ Sötét árnyak a fák mögött Különös hangok megzörrennek Ki élhet-e félelmetes helyen?Tovább olvasom…
Anya, mily szép is kimondani nekem: Anya. Öledbe bújni, tombolni, ujjongni, bármit is tenni, az ölelő karjaidban mindig megnyugvásra lelni. Anya, téged az univerzum kiválasztott, tudod?Tovább olvasom…
A lakat több mint rozsdás vas a kapun, nem csupán zár, hanem határvonal, amely elválaszt kintet és bentet, láthatót és rejtettet, kimondhatót és titkot.Tovább olvasom…
Elnézem most lassan öregedő kezem, és kérdezem: mi végre volt az életem? Az évek, mint a vízfolyás, rohantak, s az álmok, mint a füst, csak elsuhantak.Tovább olvasom…
Szilveszter éjjel, Tekintek a messzi távba, Hol tündérek menetelnek, A kórház udvarába.Tovább olvasom…
Egyszer egy szép napsütötte napon, Édes Kishúgom egy meglepetést mutatott. A szavam is elállt a kis lábaktól, Négy is volt belőle, színe a lelken is áthatol.Tovább olvasom…
Istennel kötöttem szövetséget, Fájdalom mar belül, szinte éget, Nem éltünk át együtt Kánaánt! Fába préselődtem, testem halálra szánt!Tovább olvasom…
Magasodó bástyák mögött, a nyugalom menhelye lebeg, békés ölelés magva, a csillapított szenvedély.Tovább olvasom…